Vám elé állításra kötelezett személyek
Az UVK 139. cikk (1) és (3) bekezdése (korábban: VK 40. cikk) az UVK 127. cikk (4) bekezdésével összhangban megállapítják a vám elé állításra kötelezett személyek körét. (a vám elé állítás fogalommeghatározása: UVK 5. cikk 33. pont, korábban: VK 19. cikk 4. pont)
A vám elé állításra kötelezett személy az alábbiak egyike:
- aki az árukat az Unió vámterületére beszállítja;
- akinek a nevében, vagy akinek az érdekében az árukat e területre beszállító személy eljár;
- aki az áruk fuvarozásáért felelős, miután azokat az Unió vámterületére beszállították.
A fentiekben felsorolt személyeknek nem kell az illetékes hatóság részére bejelentést tenniük, amennyiben a vámhatóság engedélyezte, hogy a vám elé állítás kikötői vagy repülőtéri rendszerek, vagy más rendelkezésre álló információs módszerek útján történjen. (VA 190. cikk)
A vám elé állítás helye
A vám elé állítás tárgyában illetékes vámhivatal alapvetően az első belépési vámhivatal. Engedélyezhető azonban ettől eltérő hely is az áruk vám elé állítására, amennyiben az alábbi feltételek teljesülnek. (FJA 115. cikk (1) bekezdés:
- a kérelmező az Unió vámterületén letelepedett személy
- a műveletek megfelelő végrehajtása garantált (ami általában igaz az AEOC-re)
- a helyet nem használják kiskereskedelmi értékesítés céljára
- az olyan árukat, melyek veszélyesek, vagy más árukat tönkre tehetnek, illetve egyéb okból különleges felszerelést igényelnek, az erre megfelelően felszerelt raktárban tárolják
- biztosítékot nyújtanak
- az árukat a vám elé állításukat követő 3. illetve engedélyezett címzett esetén 6. napon vámeljárásra jelentik be, vagy újrakivitel történik; ezek a határidők meghosszabbodnak, amennyiben a vámhatóságok az árukat azok vám elé állítását követően vizsgálni kívánják.
Ha olyan nem uniós árukat állítottak vám elé, amelyekre – a vonatkozó kötelezettségek ellenére – nem nyújtottak be belépési gyűjtő árunyilatkozatot, a nyilatkozat benyújtására kötelezett személyeknek haladéktalanul el kell készíteniük ezt a nyilatkozatot, vagy – ha a vámhatóság engedélyezi – a vám-árunyilatkozatot vagy átmeneti megőrzési árunyilatkozatot, amely legalább a belépési gyűjtő árunyilatkozathoz szükséges információkat tartalmazza. (UVK 139. cikk (5) bekezdés)
Különleges szabályozás értelmében mentesülhetnek a vám elé állítás kötelezettsége alól a határövezeten belül vagy csővezetéken és egyéb vezetéken szállított áruk, valamint bármilyen, elhanyagolható gazdasági jelentőségű forgalom – ilyen például a levelek, levelezőlapok vagy megfelelői. (UVK 139. cikk (6) bekezdés) Mivel jelenleg nincs uniós meghatározás, csak a nemzeti előírásokat lehet figyelembe venni.
Amennyiben segítségre van szüksége vámáru vám elé állításába, válassza cégünk Érkeztetés szolgáltatását!
Megfelelő helyre történő szállítás kiegészítése
Az UVK 135. cikk (5) bekezdése (korábban: VK 38.cikk (4) bekezdése) a vámterületre történő behozatalt követően a megfelelő helyre történő szállítás tárgyában, a korábban hatályos jogszabályokhoz képest kiegészítésre került, miszerint a tagállamok különleges – adott esetben eltérő – szabályokat alkothatnak a csővezetéken vagy egyéb vezetéken szállított áruk tekintetében. Ezen túlmenően a korábban a korábban alkalmazott „postai forgalom” helyett az UVK „levelekre, levelezőlapokra vagy nyomtatványokra és azok egyéb hordozóeszközön tárolt elektronikus megfelelőire” tartalmaz vonatkozó előírásokat. A Tanácsban sok vitát kiváltó „elhanyagolható gazdasági jellegű forgalomra” vonatkozó kivétel megmaradt a jogszabályban anékül, hogy ennek a fogalomnak az alkalmazási köre meghatározásra került volna, ami tagállamok közti eltérő gyakorlathoz vezethet.
Változás a vámfelügyelet kapcsán
Az UVK 134. cikk (1) bekezdésben foglaltakkal megszűnt az a korábban hatályos rendelkezés, miszerint a vámszabad területek nem állnak vámfelügyelet alatt. (VK 37. cikk (2) bekezdés, 38. cikk (1) bekezdés a, pont) Áruk beraktározása vámszabad területre az UVK rendelkezései szerint olyan vámeljárás, ahol az áruk vámszabad területre történő beszállítása és nyilvántartása vámfelügyelet alatt történik. (vám elé állítás kötelezettsége az UVK 245. cikk (1) bekezdés, nyilvántartás vezetésének kötelezettsége: UVK 214. cikk, korábban: VK 37.cikk (2) bekezdés és 38. cikk (1) bekezdés b, pont)
Továbbra sem kötelezettség vám-árunyilatkozat benyújtása a vámszabadterületi beszállítás esetén (UVK 158. cikk (1) bekezdés), ami azt jelenti, hogy a nem uniós áruknak a vámszabad területre történő belépése azt eredményezi, hogy az áruk vámszabadterületi eljárás alá vontnak tekintendők. (UVK 245. cikk (3) bekezdés a, pont, korábban: VK 166. cikk a, pont) Ha az árukat a vámszabad területről az EU vámterületének más részeire szállítják, akkor azokat (újra) vám elé kell állítani, és alkalmazni kell az arra a területre történő beszállításra vonatkozó általános szabályokat. (UVK 134-149. cikk és 248. cikk (2) bekezdés)