Nem uniós áruk uniós vámjogi státussal
Az UVK 201. cikke szabályozza a nem uniós áruk szabad forgalomba bocsátását és ezáltal az uniós vámjogi státusuk megszerzését, mely uniós státusú áruk ezt követően az EUMSZ 26., 28.,34-35. cikkei értelmében vámok és azokkal azonos hatású díjak beszedése, illetve mennyiségi korlátozások és azzal azonos hatású intézkedések nélkül szállíthatók az Unió tagállamai között (belső piac koncepciója).
Az EUMSZ 29. cikke értelmében a harmadik országokból érkező áruk akkor tekinthetők „szabad forgalomban” lévőnek, ha eleget tettek a behozatal alaki követelményeinek, a fizetendő vámot vagy az azzal azonos hatású díjakat beszedték, és azokat sem teljes egészében, sem pedig részben nem térítették vissza. A tagállamok közötti áruforgalomra vonatkozó adók beszedésének tilalma nem vonatkozik az általános forgalmi adóra és a jövedéki adóra, amennyiben ezen áruk adóztatása a tagállamok közötti kereskedelmi forgalomban nem von maga után határátlépéssel összekötött alakiságokat (lásd: Az európai Bíróság (tizedik tanács) 2015. február 12-i ítéletét, C-349/13. számú ügy, Minister Finansów kontra Oil Trading Poland sp. z o.o., európai esetjogi azonosító: ECLI:EU:2015:84)
Általános forgalmi adó és jövedéki adó
A nem uniós áruk szabad forgalomba bocsátásánál az általános forgalmi adó és a jövedéki adó rendszerint a vámtól eltérő jogi alapon keletkeznek, de a vámmal együtt esedékesek. (lásd: Az Európai Bíróság (első tanács) 2016. június 2-i ítélete - (Előzetes döntéshozatal — Hozzáadottérték-adó — Vámraktározási eljárás — Külső árutovábbítási eljárás — Vámtartozás keletkezése kötelezettség nemteljesítése miatt — A hozzáadottérték-adó felszámíthatósága), melynek rendelkező része:
1) A 2004. április 26-i 2004/66/EK tanácsi irányelvvel módosított, a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításáról szóló, 1977. május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv 7. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy nem kell hozzáadottérték-adót fizetni a nem közösségi áruként újraexportált áruk után abban az esetben, ha ezen áruk az újraexportálásuk időpontjáig az említett rendelkezésben előírt vámeljárások alatt álltak, és ezek alól csak az újraexportálás miatt kerültek ki, még akkor sem, ha kizárólag a 2005. április 13-i 648/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12- i 2913/92/EGK tanácsi rendelet 204. cikke alapján keletkezik vámtartozás.
2) A 648/2005 rendelettel módosított 2913/92 rendeletnek a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv rendelkezéseivel összefüggésben értelmezett 236. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy egy olyan helyzetben, mint amelyről az alapügyben szó van, mivel nem kell hozzáadottérték-adót fizetni a nem közösségi áruként újraexportált áruk után abban az esetben, ha ezen áruk az említett irányelv 61. cikkében előírt vámeljárások alól nem kerültek ki, még akkor sem, ha kizárólag a 648/2005 rendelettel módosított 2913/92 rendelet 204. cikke alapján keletkezik vámtartozás, nincs hozzáadottértékadó-fizetésre kötelezett személy. E rendelet 236. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az nem alkalmazható a hozzáadottértékadó-visszatérítésekre vonatkozó helyzetekben.
Felfüggesztett általános forgalmi vagy jövedéki adó
Vannak azonban olyan esetek is, amikor csak a vám esedékes és az importot terhelő általános forgalmi adó vagy jövedéki adó kiszabása felfüggesztésre kerül, vagy, mentességet kell alkalmazni (2006/112/EK irányelv 143.cikk d, pont, HL (EU) L347, 2006. december 11., 1.oldal és a 2008/118/EK irányelv 17.cikk (1) bekezdés b, pont HL (EU) L9, 2009.január 14., 12. oldal) Az UVK 201. cikke ezért csak a „vámjogi” szabad forgalomba bocsátást szabályozza, mert egyes esetekben az áru felfüggesztő eljárásban van, és még nincs „adójogi” szabad forgalomban. (lásd: az Európai Bíróság 2015. július 16-i ítélete, C-379/14.számú ügy, Top Logistics kontra Bacardi, európai esetjogi azonosító: ECLI:EU:C:2015:497; az Európai Bíróság 2014. július 17-i ítélete, C-272/13. számú ügy, Eaquoland kontra Agenzia delle Dogane, európai esetjogi azonosító: ECLI:EU:C:2014:2091; az Európai Bíróság 2001. április 5-i ítélete, C-325/99. számú ügy, van de Water kontra Staatssecretaris van Financien, határozatok tára: 2001, I-02729, európai esetjogi azonosító: ECLI:EU:C:2001:201).
Vámtartozás
Amennyiben a vámtartozás a vámszabályok megsértése miatt keletkezett, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy egyben import forgalmi adó vagy jövedéki adó kötelezettség keletkezett. Különösen igaz ez olyan esetekben, amikor az áruk visszavonhatatlanul elvesztek, vagy egyéb okok miatt nem kerültek az érintett tagállam gazdasági forgalmába. (lásd: az Európai Bíróság 2017. május 18-i ítéletét, ügyszám: C-154/16, „Latvijas Dzelzcels” VAS/Valsts ienemumu dienests, európai esetjogi azonosító: EU:C:2017:392, margószám: 49.; az Európai Bíróság 2017. június 1-jei ítélete, ügyszám: C-571/15, Wallenborn Transports SA/HZA Gieben, európai esetjogi azonosító: EU:C:2017:417, margószám:57.)